Talán karácsonykor van a legtöbb finomság az asztalokon, bárhová megyünk enni, enni és enni kell! Pacának ezt nem kell 2x mondani. 24-én délelőtt Eszterrel vittük el egy nagy sétára a közeli erdőbe, majd a nap további részét a kaja kunyerálással töltötte, több kevesebb sikerrel. Mivel nagyon könnyen elhízik, így sokszor szőrősszívűnek kell vele lenni. Persze így sem mondhatom azt hogy éhezett. :D Este ajándékoztunk, és mint minden évben, neki is hozott valamit a Jézuska. :) Kapott jutalomfalatot, rágó csontocskákat, és egy sípolós kacsát. Azt hittem a kaja lesz a kedvenc, de amint meglátta a játékot nem érdekelte semmi. El is futott vele a szőnyegre, és megállás nélkül sípoltatta. Majd elkezdte széttépni. Nem szokta szétszedni a játékait, mindig vigyáz rá, szerintem előtörhetett belőle a vadászösztön, mivel elég élethű is a kacsa. Végül megmentettük a játékot, és azóta csak rövid időre kapja meg, amíg szépen játszik vele. :D Az utána következő 2 nap is mentünk rokonokhoz karácsonyozni, de mielőtt elmentünk lefárasztottam a naagy sétákkal. Egyik nap, mikor lent voltunk, teljesen farmi érésem volt. A mezőn találkoztunk 2 lóval (nem tudom kié lehetnek mert sokszor láttam már őket ott egyedül) akik nagyon kíváncsiak voltak, jöttek volna oda, de Paca félt tőlük, távolról ugatta őket. Majd ahogy továbbhaladtunk szamarakat és kecskéket láttunk. Őket is megugatta, nem nagyon tudta őket hova tenni. Viszonylag sokáig ott álltunk, vártam hogy megnyugodjon.
Tegnap pedig apával mentünk el kocsival Várgesztesre. Nagyon szép volt az erdő, bár sajnos elég ködös időnk volt. Majd ahogy haladtunk felfelé, egyre melegebb lett, és a köd is eltűnt. Amikor beértünk Vérteskozmára, teljesen tavaszi érzésem lett. Gyönyörű napsütés. Paca orra pedig folyamatosan járt, mindent megszagolt. :D Megnéztük az egyik turistaházat. Szeretem ezt a falut, nagyon hangulatosak a házak. :) Majd lassacskán visszaindultunk, és ahogy mentünk lefelé, egyre hidegebb lett. Elég sokat mentünk, de Pacán nyoma se volt a fáradságnak. :D
A tegnapi napot folytatva, ma Vértesszőlősre mentünk át vonattal a barátnőimmel. Az elején nem sok mindent láttunk az erdőből mert akkora volt a köd, de most is ahogy haladtunk felfele, eltűnt, és helyette hét ágra sütött a nap. Megérte az emelkedőkért. :D Félúton megálltunk fotózkodni is, amikor kiszúrtunk az erdő sűrűjében egy vadlest, amit persze nekünk meg kellett nézni. :D Sajnos egy idő után vissza kellett fordulunk, és ugyan azon az úton mentünk a vonathoz. Sikeresen fél órával előbb értünk le, így ott sétálgattunk, kicsit miközben megettük a maradék sütit. :D Paca egész úton nagyon ügyesen viselkedett, ahogy haza értünk le is feküdt aludni. :)
Tegnap úgy döntöttünk anyáékkal hogy megnézzük a győri Adventi vásárt. Természetesen Paca is jött velünk, hogy Ő se maradjon ki a jóból. Viszonylag későn, 5 körül tudtunk elindulni. Bő egy óra volt oda az út. Nem volt könnyű parkolóhelyet találni, sokáig keringtünk mire le tudtuk tenni a kocsit. Kiszállás után Paca nagyon izgatott lett az új hely miatt. A parkban hagytam szaglászni kicsit hogy lenyugodjon. Majd átsétáltunk a vásárba. Az elején rengeteg ember volt. Paca mindenkihez ment volna oda, minden meg kellett nézni, szagolni. Volt egy beszélő mikulás, amitől úgy megijedt hogy már távolról ugatta, és nem is mert hozzá közel menni. Kicsit csaltam kajával, de nem akartam ott sokáig bohóckodni a rengeteg ember előtt, így tovább álltunk. Nézelődtünk, Pacának is tetszett, minden érdekelte, főleg mikor ételmaradékokat talált a földön, és elkerülhetetlen volt, hogy felegyen valamit, annak ellenére hogy tudja hogy nem szabad, és mindig gyakoroljuk vele a helyes viselkedés, de a hasa mindig az első... Ahogy továbbsétáltunk, megláttunk egy "mesedobozt", nem is tudom minek nevezzem. Több mese is ábrázolva volt, nekem nagyon tetszett. Meg is álltunk fotózkodni. Hirtelen nagy látványossággá váltunk ahogy pózoltunk Pacával, sokan megálltak nézni. Főként azt tetszett nekik, hogy mit meg nem csinál Paca egy jutalomfalatért. A nagy hangjáról se feledkezzünk el, végig ugatott, így nem volt könnyű jó képeket csinálni. (nem is lettek túl jók :D) Megvártuk a fényjátékokat, kíváncsiak voltunk hogy milyen lesz. Persze amint megálltunk, Paca hangos ugatásba kezdett, miért pazaroljuk az időt ácsorgásra. Úgyhogy elmentem vele sétálni. Egyébként nagyon gyagyás volt egész este. Miután végigjártuk az egész vásárt, visszaindultunk a kocsihoz. Olyan fél 11 körül értünk haza. Paca végigaludta az egész utat, nagyon kimerítette a vásár. :D Megérte elmenni, nagyon szép volt, és szerintem Paca sem bánta meg hogy nem hagytuk itthon. :) Nem utolsó sorban szeretnék minden kedves olvasónknak Boldog Karácsonyi Ünnepeket kívánni!!
Végre elkezdődött a téli szünet a suliban. Ami azért is jó, mert nem sötétben sétálunk, azaz kedvünkre járhatjuk az erdő rejtelmes ösvényeit. Még Eszterrel mikor a kedvenc helyünkön sétáltunk, felfedeztünk egy ösvényt, ami mellett már rengetegszer elmentünk, de valahogy mégse kanyarodtunk rá, egészed addig. Azzal új helyek nyíltak meg számunkra. Majdnem ugyan az mint a "régi", de valahogy kicsit mégis más. Paca is nagy lelkesedéssel szaglászta meg az új vadnyomokat. Úgyhogy most nagy örömmel fedezzük fel azokat a helyeket is. :)
Emellett tanulgatunk új trükköket is. Már tudja parancsszóra, megfogni a kezem, levenni a sapkát, kesztyűt, pulcsit.
Az engedelmessel pedig egyre jobban haladunk. Tud ha akar! :)
Vasárnap újra a kutyasuliba tartott az utunk, ahová Eszter is velünk tartott. Mikor megérkeztünk, Paca mindenkit nagy boldogsággal üdvözölt. Majd lassan kezdődött is a foglalkozás. Paca mindent nagyon ügyesen megcsinált, kivéve mikor kifektettem, többször felkelt mint szokott, de látszott hogy fázik a hasa, így nem hagytam ott sokáig, inkább a csoportosban csináltuk a feladatokat ahol jobban mozgásban volt. A munka után jött a jól megérdemelt szünet. Elengedtem Pacát, kicsit szimatolgatott, valamint megnézett mindenkit hátha kap valahonnan potya kaját.
A pihi után, megcsináltuk a BH anyag póráz nélküli részét. Nagyon büszke voltam, mert figyelmesen, és szépen dolgozott! Béla is megnézte a munkánkat, és adott 1-2 tanácsot, hogy mire figyeljek oda. :) Utána jött az őrző-védő, amit félig megnéztünk, de már nagyon fáztunk, így elmentünk sétálni kicsit a városba amíg nem jött a vonat. :)
Végre eljött a hétvége, amit ki is használtunk :)
Szombaton átsétáltunk az erdőn keresztül Síkvölgyre. Végre erdőzhettünk egy jót, már hiányzott, sajnos hamar sötétedik, így mire haza érek a suliból, nem igazán tudunk oda menni... Este fele gyakoroltuk itthon a trükköket, bár már vacsi idő volt, és olyankor teljesen meg van kergülve. túlságosan is rápörög a kajára.
Ma sajnos kutyasuliba nem tudtunk elmenni...., de hogy mégse unatkozzunk, átmentünk vonattal Tatára. Az Öreg-tó körül sétáltunk, Paca nagyon ügyes volt. 1x megugatott egy kutyát, de utána semmi probléma nem volt. Elég sokan voltak, így tudott ismerkedni, az emberek is sokszor megállítottak hogy had simogassák meg, aminek Paca örült, mert imád a középpontban lenni. Kivéve ha valami jó szagot érez.. :D Szeretek Tatán sétálni, megunhatatlan város. :) Paca sem bánta hogy elmentünk, csupa új inger. :)
Az időjárás megkegyelmezett nekünk, és nem esett így el tudtunk indulni reggel a kutyasuliba. Az odafele út nem indult zökkenőmentesen, mert késett a vonat, és így majdnem nem értük el a másikat (sajnos mindig át kell szállnunk). De szerencsésen nem késtük le, és már semmi sem állíthatott meg minket. :) Mikor oda értünk el is kezdtük a foglalkozást. Mi Pacával szokás szerint kifektetéssel kezdtünk. A talaj hideg volt, így Paca nem akart ott maradni fekve, mindig felállt, így kapott egy szőnyeget, hogy arra feküdhessen. :D Ez már segített a helyzeten, és nagyon ügyes volt. Azért még így se húztuk olyan sokáig mint szoktuk, előbb beálltunk a csoportos foglalkozásba. A szokásos feladatok voltak, Utána míg a többiek fektették a kutyájukat oldalt, mi megcsináltuk a BH anyagnak a póráz nélküli részét. Nem volt tökéletes, de látszik hogy sokat fejlődött. Én nagyon büszke vagyok rá!! :) Ezek után jöhetett a jól megérdemelt pihenés. A szünet után őrző-védő volt, ahová mi nem álltunk be, addig Paca szaglászott, kicsit elengedtem, a végét pedig meg is néztük. Báár mikor csak álltunk azért fáztunk. A 12 órási vonattal jöttünk haza, jó volt felszállni a melegbe. Paca végigaludta az utat, látszott rajta hogy elfáradt. Persze miután leszálltunk már ki is pihente magát, ugyan úgy pörgött ezerrel. :D
Nem csak a sétákra, kirándulásokra kerítünk időt, hanem a tanulásra is. Kutyasuliban már rég voltunk, (ööö vagyis nem volt az olyan régen, de nekem annak tűnik) de itthon szorgalmasan gyakorlunk. Mivel leszeretném majd tenni a BH vizsgát, meg kell tanulnia hogy nem csak akkor dolgozik ha van kaja. Az a nagy problémánk, hogy ha nincs a kezemben jutalomfalat, akkor nem csinálja a feladatot. Az nem érdekli hogy a zsebembe van-e, vagy a jutalomfalat tartóba. A kezembe legyen és kész. Ha ott van akkor megcsinálja Ő az egész vizsga anyagot, hogy nem kapja meg csak a végén, de amint az elkerül a zsebembe, már nem érdekli. Úgyhogy azt kezdtük el gyakorolni hogy megtanulja, hogy attól hogy nem a kezemben van a kaja, Ő még kapni fog. Első lépésnek csak egy-egy dolgot kértem tőle, és ha megcsinálta akkor a zsebemből elő is vettem a jutalmat. Nagy meglepetésemre, egyre jobban és jobban ment. Már az időt is tudom húzni. Nagyon büszke vagyok rá, mert nem is gondoltam volna hogy ez ennyire jól fog menni. Leesett neki hogy akkor is meg lesz jutalmazva, ha nem tartom ott a kezemben. Persze még sok-sok gyakorlás kell ahhoz hogy tényleg jó legyen, mert még mindig lelkesebben dolgozik, és jobban pörög akkor amikor ott van a kezemben. (Paca logika, ne próbáljátok megérteni :D)
Trükkök terén elkezdtük azt tanulni, hogy előttem sétáljon. Már első alkalommal láttam hogy ez neki nem lesz könnyű. Idegesíti hogy nem lát. Van nekünk ilyen hátvakarónk, ami tökéletes eszköz a kezem meghosszabbításához. Első lépésnek az elég volt, hogy azt kövesse, majd elkezdtem előttem vezetni. Most már elhagytuk az eszközt és elég ha a kezemet kinyújtom. :)
Ma délelőtt útnak indultunk apával és Pacával. Kocsival olyan fél óra alatt értünk Vértestolnára. Már voltam ott 1-2x és nagyon szuper hely. :) A falu végén tettük le a kocsit, és az erdőbe mentünk. Rögtön meg is pillantottunk 3 őzikét. Nagyon aranyosak voltak, Pacából persze előtört a vadászkutya, hangos ugatásba kezdett, és ment volna utánunk. De pórázon volt így nem tudott sok minden tenni, hamar ki is zökkent. Az ösvényen mentünk, egyre meredekebb emelkedőkön, ami már hegynek tűnt. :D Egyébként az az út elvezetett volna vissza Tatabányára, a Turulhoz, de odáig nem mentünk el, hanem vissza fordultunk. Paca egész úton, nagyon be volt zsongva, végig a szagokkal volt elfoglalva, a változatosság kedvéért. :D Mert ilyenkor csak a szagok, szagok és a szagok. Hát igen a vérében van. Ugyan ott jöttünk le, ahol felfele mentünk. Haza fele a kocsiban Paca már aludt is. (legalábbis próbált, mert autóban sosem tud rendesen).
Nagyon jó kis kirándulást volt, megbeszéltünk apával, hogy ide még visszajövünk!! :)
Ma hamar végeztem a suliban, így gondoltam elviszem Pacát Vértesszőlősre kirándulni egyet. Miután haza értem, villámgyorsan összekészültünk, és már indulhattunk is a vonathoz. 12:09-essel mentünk, hamar meg is érkezett a célállomásunkhoz. A kertes házakon keresztül eljutottunk egy nagy réthez, szántóföldhöz majd onnan az erdőbe. Találkoztunk egy foxival, barátságos volt, a gazdáját nem láttam sehol. Sajnáltam nagyon otthagyni, de nem tudtam mit csinálni... Viszont amint egy kicsit továbbmentünk jött egy nő autóval egy foxit keresve, egy kő esett le a szívemről. Nagyon rövid idő telt el, miután mi láttuk, nem is sietett, úgyhogy szerintem megtalálta :) (vagyis nagyon remélem). Mi pedig tovább indultunk az erdőbe. Paca nagyon boldog volt hogy ott lehet! Sokszor felkapott egy botot, majd azzal jött. Volt hogy olyan nagyot talált amit el se bírt. Bolond kutya. :D♥ Egyébként az erdő még mindig nagyon szép, olyan gyönyörű részek is voltak. Úgyhogy nagyon szuper volt. Mikor elindultunk vissza fele, Paca lefeküdt hogy Ő még nem szeretne jönni. Sajnos muszáj volt, mert nem szerettem volna hogy ott ránk sötétedjen, na meg nem az van amit Ő akar. Még a végén elfelejti ki is a főnők. :D Az erdőből kiérve, ránéztem az órára, és láttam hogy még van időnk a vonatig, így a mezőn sétáltunk, megnéztünk a vadászlest, míg addig időztünk hogy a majdnem lekéstük a vonatunkat, mert azért onnan még kell sétálni a kertes házaknál. Csak hát gyorsan repült az idő. Paca itthon miután megkapta a vacsoráját, elégedetten lefeküdt aludni. :)
Szuper délután volt!
Kihasználva a szünetet, szerda délelőtt vonatra szálltunk, és elmentünk Vértesszőlősre kirándulni egyet. Az állomástól kicsit sétáltunk a kertes házaknál de hamar beértünk az erdőbe. Gyönyörű volt, tele volt szép színes lehullott levelekkel. Nem tudom miért, de Paca nagyon imád a leveleken menni, sokszor teljesen bepörög tőlük. :D Az idő gyorsan telt, mi csak mentünk, és mentünk, Paca teljesen elmerült a szakokban, csak néha pillantott fel, hogy megvagyok-e. Visszafele, ugyan azon az úton jöttünk le, néhány helyen meg is álltunk fotózni. Egyik helyen rengeted tehén volt, de távol mentünk, és elkezdtem fotózni Pacát, majd mikor felálltam azt vettem észre hogy az egyik pár méterre áll tőlünk és nézte hogy mit csinálunk. Nagyon édes volt. Persze mikor meglátta hogy észre vettük akkor tovább állt, főleg hogy Paca éles ugatásba kezdett. Utána pedig dagadt a büszkeségtől hogy elüldözhetett egy nála jóval nagyobb állatot. Mivel a vonatig még volt időn, így csiga tempóban kezdtünk el sétálni az állomás felé. Pacán már a vonaton láttam a fáradság jeleit, és mire haza értünk teljesen kidőlt. :)
Vasárnap délelőtt 10-re meg is érkeztünk Oroszlányba, a kutyasuliba. Paca teljesen odáig volt, hogy újra ott lehet. El is kezdtük a foglalkozást. Pacáról lecsatoltam a pórázt, és úgy dolgoztunk, hogy ezt is gyakorolhassuk. Ilyenkor is szépen megcsinálja a feladatokat, csak az a nagy hibánk, hogy folyton lemarad. Jön, de lassabban. Van mikor gyönyörű a lábnál követése, de az esetek döntő részében sajnos nem az igazi. Időközben Tibi mondta, hogy én fektessem ki. Körben dolgoztunk, így a kör közepére fektettem. Büszke vagyok rá, mert ennyi inger hatására, szépen végrehajtotta a feladatot. Visszaálltunk kicsit, majd újra, csak most a suli egyik végébe. Itt már megunta, hogy feküdnie kell, úgyhogy minden adandó alkalommal fel kelt. Mikor rövid időre ott maradt, akkor meg is jutalmaztam, és befejeztük, mert már fáradt is volt, úgyhogy nem erőszakoskodtunk.
Utána megnéztük az Őrző-védőt. közben elvittem Pacát az akadályokhoz. Kúszózott, meg lassan felvittem a palánkra, valamint az úgrókat is kerültettem vele, letett lécekkel.
Paca a vonaton ismét az utasok kedvence lett, mindig belopja valaki szívébe magát. :D
Összességében nagyon jó volt, Paca is szépen teljesített, van amin még javítanunk kell, de ez nem szomorít el minket. :)
Végre elérkezett az őszi szünet, így elmaradhatatlan volt egy kis kirándulás. :) Szép őszi időnk volt, végre nem esett az eső, sőt egy darab felhő sem volt az égen. Olyan 12 óra körül ültünk kocsiba, és indultunk el a Mária-szakadékhoz. 1-2x már voltunk arra, és nagyon szeretem, mert gyönyörű a táj. Nem olyan régen építettek egy új kilátót, úgyhogy első körben oda mentünk. Utána pedig az erdőben bóklásztunk. Paca végig teljesen be volt zsongva, egy percre se nyugodott, jött-ment, mindenhonnan vett egy kis nyom mintát. :D Hát igen, nem véletlenül vadászkutya. :) Talált is valamit, mikor elkezdett ásni, na akkor aztán tényleg belelkesült. :D
Összességében, jó kis kirándulás volt, az erdő mindig jó hatással van az emberre, meg persze a kutyára is. :D
Tibi kérdezte hogy van-e kedvünk menni bemutatózni Oroszlányba, a Benedek iskolába. Naná, hogy erre az ajánlatra nem mondtam nemet. Arra jutottam hogy most zenére összehozunk egy kűrt, és azzal lépünk fel. :) A Shrek egyik zenéjére esett a választásom. Eszter segítségével össze is állítottuk a kűrt. Ennek a résznek is megvan a varázsa. Készülődni egy-egy fellépésre. Gyakorolni, és izgulni hogy hogy fog sikerülni. Elég esős napok voltak előtte, de ez sem állíthatott meg minket, sokat próbáltunk, amennyit csak lehetett... :) Majd elérkezett a kedd reggel. Sikeresen elaludtunk, így villámgyorsan, kapkodva kezdtünk el készülődni nehogy elkéssünk. Elkísért minket Eszter is, és apa elvitt minket kocsival. :) 8 előtt érkeztünk meg a sulihoz, Tibiék már ott voltak. Mondta hogy én fogok majd beszélni. Elkezdtem izgulni, mert még nem igazán szoktam hozzá hogy beszéljek is ennyi ember előtt. :D Miután a bevezetés megtörtént, kicsit vártunk Pacával. míg a mi számunk következett. Majd eljött az idő, hogy mi álljunk ki a közönség elé. Beszéltem kicsit a trükk tanításról, meg hogy egyes trükköket hogyan tanítottam meg. Utána pedig Tibi indította a zenénket. Paca gyönyörűen dolgozott, mindent olyan szépen megcsinált! A gyerek pedig imádták!!! Egyszerűen fantasztikus volt. A végén pedig a bevontuk a gyerekeket is. Mégpedig azzal, hogy ők is kipróbálhatták hogy milyen is dolgozni a kutyussal. Rögtön körül is vettek minket. Aminek örültem, hisz sokakat érdekelt. Adtam neki jutifalatot, és segítettem hogy mit mondjanak, mutassanak Pacának. Büszke vagyok Pacára, mert nagyon szépen dolgozott a gyerekeknek.
Összességében szerintem jól sikerült a bemutató, a gyerekek is és a kutyusok is élvezték. :)
Még múlthéten Paca elkezdett sántítani a jobb első lábára. Semmi olyan előzménye nem volt, egész nap semmi panasza nem volt, este lefeküdt és mikor felkelt már nem lépett rá teljesen. Így másnap miután haza értem a suliból, el is vittem az orvoshoz. Szerencsére addigra már jobb volt a helyzet, de azért gondoltam nem bízom a féletlenre a dolgot. Megvizsgálta a doki, láthatólag akkor fájt neki mikor a mancsánál az ujjait vizsgálta, így meg is röntgeneztük. Ami nem volt egyszerű dolgok, mert Paca teljesen bepánikolt, és minden erejével azon volt hogy szabadulhasson. A felvételen látszik hogy a tappancsánál az ujjainál van porc, ízületi sérülés, ami szerencsére minimális, valószínűleg egy ugrásból rosszul érkezhetett és akkor történhetett a baleset. Sajnos nagyon rosszak az ízületei így bármikor történhet vele ilyen fajta baleset, még ha sok dolgot meg is vontuk tőle. :( Be meg nem zárhatom, hisz igényli a foglalkozást. Amennyire lehet megpróbáljuk elkerülni az ilyeneket, de sajnos nem mindig sikerült. Kapott injekcióban fájdalom csillapítót, meg itthonra amit a kajájába tudunk tenni, meg ugye synoquin amit alapból adunk neki. Valamint kényszerpihenő. Hétfőn mentünk vissza, szerencsére már sokkal jobban volt, mondta hogy még pihenjen, vigyázzunk hogy ne terhelje le magát, de majd lassan lehet fokozatosan többet sétálni vele. Egyébként Paca nagyon nem viseli jól, hogy nem mehetünk annyit, rettenetesen rossz itthon, mindent ellop, rosszalkodik amikor csak tud.
Amennyit lehet foglalkozok vele, itthon is gyakoroltunk hogy az agyát is kicsit lefárasszam, de hát mégsem olyan mint egy nagy kirándulás amiben jóóól elfárad.
Tesómmal minden héten kijárunk a menhelyre, amiről nem nagyon szoktam írni. Kutyás téma, de mégsem Paca így nem nagyon szeretném belekeverni ebbe a blogba. De most mégis kivételt teszek, hisz Paca is benne van a történetben.. :) Mentor-program keretein belül járunk ki, ahol rehabilitáljuk a kutyusokat. Én nyár óta Kongóval foglalkozok, akivel nincs egyszerű dolgom. Mikor megismertem rettenetesen félt mindentől és mindenkitől. Mára már nagyon sokat javult, engem már abszolút megszokott, 1-2 dolgot is elkezdtünk tanulgatni, nagyon élvezi a munkát, szuper munkakutya válhat belőle. Még hosszú út áll előttünk, hisz még vannak problémák főleg a férfiaktól tart, de nem adjuk fel! :) Nagyon büszke vagyok rá, hogy eddig mennyit változott.
Vasárnap rendezték meg a menhelyen az állatok világnapját ahol bemutatóztunk a mentor-programos kutyusokkal. Kongónak nem annyira tetszett ez a sok ember, meg a hangszóró, de ennek ellenére büszke vagyok rá, mert magához képest ügyes volt.
Paca pedig ott jön a képbe, hogy időközben anyáék kihozták őt is. (miután bárki azt hinné hogy nem érdekel a lába, ennyit szabad neki menni amennyit kint volt) Nagyon élvezte, hogy kutyák közt lehet, valamint végre találkozhatott Kongóval is. :D Nagyon jó volt két kutyázni, bár időközben Kongót visszavittem mert ő már sokat kint volt, és nagyon fáradt volt, hisz nincs ahhoz hozzászokva hogy ennyit sétál, meg dolgozik. Úgyhogy már csak Pacáé volt a figyelmem. Beneveztem az ügyességi versenyre, ahol 1. helyezést értünk el!!! Annyira gyönyörűen dolgozott, nagyon büszke vagyok rá! A közönségnek nagyon tetszett, anyáék mondták hogy csinálhattam volna még tovább is de akkor valahogy nem mertem, mert féltem hogy megunják. Na majd legközelebb! :D Sokan meg is dicsértek minket utána hogy milyen ügyesek voltunk.♥ Lett videó is, aminek nagyon megörültem, mert azt hittem hogy nem lett felvéve, úgyhogy a blog végére be is teszem, hisz ott látszik minden. :)
Kicsit még ottmaradtunk, majd anyáék elindultak Pacával, mi csak kicsit később mentünk, mert mi Eszterrel bicóval voltunk.
Nagyon jó nap volt büszke vagyok mind két kutyára.♥
