Talán karácsonykor van a legtöbb finomság az asztalokon, bárhová megyünk enni, enni és enni kell! Pacának ezt nem kell 2x mondani. 24-én délelőtt Eszterrel vittük el egy nagy sétára a közeli erdőbe, majd a nap további részét a kaja kunyerálással töltötte, több kevesebb sikerrel. Mivel nagyon könnyen elhízik, így sokszor szőrősszívűnek kell vele lenni. Persze így sem mondhatom azt hogy éhezett. :D Este ajándékoztunk, és mint minden évben, neki is hozott valamit a Jézuska. :) Kapott jutalomfalatot, rágó csontocskákat, és egy sípolós kacsát. Azt hittem a kaja lesz a kedvenc, de amint meglátta a játékot nem érdekelte semmi. El is futott vele a szőnyegre, és megállás nélkül sípoltatta. Majd elkezdte széttépni. Nem szokta szétszedni a játékait, mindig vigyáz rá, szerintem előtörhetett belőle a vadászösztön, mivel elég élethű is a kacsa. Végül megmentettük a játékot, és azóta csak rövid időre kapja meg, amíg szépen játszik vele. :D Az utána következő 2 nap is mentünk rokonokhoz karácsonyozni, de mielőtt elmentünk lefárasztottam a naagy sétákkal. Egyik nap, mikor lent voltunk, teljesen farmi érésem volt. A mezőn találkoztunk 2 lóval (nem tudom kié lehetnek mert sokszor láttam már őket ott egyedül) akik nagyon kíváncsiak voltak, jöttek volna oda, de Paca félt tőlük, távolról ugatta őket. Majd ahogy továbbhaladtunk szamarakat és kecskéket láttunk. Őket is megugatta, nem nagyon tudta őket hova tenni. Viszonylag sokáig ott álltunk, vártam hogy megnyugodjon.
Tegnap pedig apával mentünk el kocsival Várgesztesre. Nagyon szép volt az erdő, bár sajnos elég ködös időnk volt. Majd ahogy haladtunk felfelé, egyre melegebb lett, és a köd is eltűnt. Amikor beértünk Vérteskozmára, teljesen tavaszi érzésem lett. Gyönyörű napsütés. Paca orra pedig folyamatosan járt, mindent megszagolt. :D Megnéztük az egyik turistaházat. Szeretem ezt a falut, nagyon hangulatosak a házak. :) Majd lassacskán visszaindultunk, és ahogy mentünk lefelé, egyre hidegebb lett. Elég sokat mentünk, de Pacán nyoma se volt a fáradságnak. :D
A tegnapi napot folytatva, ma Vértesszőlősre mentünk át vonattal a barátnőimmel. Az elején nem sok mindent láttunk az erdőből mert akkora volt a köd, de most is ahogy haladtunk felfele, eltűnt, és helyette hét ágra sütött a nap. Megérte az emelkedőkért. :D Félúton megálltunk fotózkodni is, amikor kiszúrtunk az erdő sűrűjében egy vadlest, amit persze nekünk meg kellett nézni. :D Sajnos egy idő után vissza kellett fordulunk, és ugyan azon az úton mentünk a vonathoz. Sikeresen fél órával előbb értünk le, így ott sétálgattunk, kicsit miközben megettük a maradék sütit. :D Paca egész úton nagyon ügyesen viselkedett, ahogy haza értünk le is feküdt aludni. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése