Nem csak a sétákra, kirándulásokra kerítünk időt, hanem a tanulásra is. Kutyasuliban már rég voltunk, (ööö vagyis nem volt az olyan régen, de nekem annak tűnik) de itthon szorgalmasan gyakorlunk. Mivel leszeretném majd tenni a BH vizsgát, meg kell tanulnia hogy nem csak akkor dolgozik ha van kaja. Az a nagy problémánk, hogy ha nincs a kezemben jutalomfalat, akkor nem csinálja a feladatot. Az nem érdekli hogy a zsebembe van-e, vagy a jutalomfalat tartóba. A kezembe legyen és kész. Ha ott van akkor megcsinálja Ő az egész vizsga anyagot, hogy nem kapja meg csak a végén, de amint az elkerül a zsebembe, már nem érdekli. Úgyhogy azt kezdtük el gyakorolni hogy megtanulja, hogy attól hogy nem a kezemben van a kaja, Ő még kapni fog. Első lépésnek csak egy-egy dolgot kértem tőle, és ha megcsinálta akkor a zsebemből elő is vettem a jutalmat. Nagy meglepetésemre, egyre jobban és jobban ment. Már az időt is tudom húzni. Nagyon büszke vagyok rá, mert nem is gondoltam volna hogy ez ennyire jól fog menni. Leesett neki hogy akkor is meg lesz jutalmazva, ha nem tartom ott a kezemben. Persze még sok-sok gyakorlás kell ahhoz hogy tényleg jó legyen, mert még mindig lelkesebben dolgozik, és jobban pörög akkor amikor ott van a kezemben. (Paca logika, ne próbáljátok megérteni :D)
Trükkök terén elkezdtük azt tanulni, hogy előttem sétáljon. Már első alkalommal láttam hogy ez neki nem lesz könnyű. Idegesíti hogy nem lát. Van nekünk ilyen hátvakarónk, ami tökéletes eszköz a kezem meghosszabbításához. Első lépésnek az elég volt, hogy azt kövesse, majd elkezdtem előttem vezetni. Most már elhagytuk az eszközt és elég ha a kezemet kinyújtom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése