Még múlthéten Paca elkezdett sántítani a jobb első lábára. Semmi olyan előzménye nem volt, egész nap semmi panasza nem volt, este lefeküdt és mikor felkelt már nem lépett rá teljesen. Így másnap miután haza értem a suliból, el is vittem az orvoshoz. Szerencsére addigra már jobb volt a helyzet, de azért gondoltam nem bízom a féletlenre a dolgot. Megvizsgálta a doki, láthatólag akkor fájt neki mikor a mancsánál az ujjait vizsgálta, így meg is röntgeneztük. Ami nem volt egyszerű dolgok, mert Paca teljesen bepánikolt, és minden erejével azon volt hogy szabadulhasson. A felvételen látszik hogy a tappancsánál az ujjainál van porc, ízületi sérülés, ami szerencsére minimális, valószínűleg egy ugrásból rosszul érkezhetett és akkor történhetett a baleset. Sajnos nagyon rosszak az ízületei így bármikor történhet vele ilyen fajta baleset, még ha sok dolgot meg is vontuk tőle. :( Be meg nem zárhatom, hisz igényli a foglalkozást. Amennyire lehet megpróbáljuk elkerülni az ilyeneket, de sajnos nem mindig sikerült. Kapott injekcióban fájdalom csillapítót, meg itthonra amit a kajájába tudunk tenni, meg ugye synoquin amit alapból adunk neki. Valamint kényszerpihenő. Hétfőn mentünk vissza, szerencsére már sokkal jobban volt, mondta hogy még pihenjen, vigyázzunk hogy ne terhelje le magát, de majd lassan lehet fokozatosan többet sétálni vele. Egyébként Paca nagyon nem viseli jól, hogy nem mehetünk annyit, rettenetesen rossz itthon, mindent ellop, rosszalkodik amikor csak tud.Amennyit lehet foglalkozok vele, itthon is gyakoroltunk hogy az agyát is kicsit lefárasszam, de hát mégsem olyan mint egy nagy kirándulás amiben jóóól elfárad.
Tesómmal minden héten kijárunk a menhelyre, amiről nem nagyon szoktam írni. Kutyás téma, de mégsem Paca így nem nagyon szeretném belekeverni ebbe a blogba.De most mégis kivételt teszek, hisz Paca is benne van a történetben.. :)
Mentor-program keretein belül járunk ki, ahol rehabilitáljuk a kutyusokat. Én nyár óta Kongóval foglalkozok, akivel nincs egyszerű dolgom. Mikor megismertem rettenetesen félt mindentől és mindenkitől. Mára már nagyon sokat javult, engem már abszolút megszokott, 1-2 dolgot is elkezdtünk tanulgatni, nagyon élvezi a munkát, szuper munkakutya válhat belőle. Még hosszú út áll előttünk, hisz még vannak problémák főleg a férfiaktól tart, de nem adjuk fel! :) Nagyon büszke vagyok rá, hogy eddig mennyit változott.
Vasárnap rendezték meg a menhelyen az állatok világnapját ahol bemutatóztunk a mentor-programos kutyusokkal. Kongónak nem annyira tetszett ez a sok ember, meg a hangszóró, de ennek ellenére büszke vagyok rá, mert magához képest ügyes volt.
Paca pedig ott jön a képbe, hogy időközben anyáék kihozták őt is. (miután bárki azt hinné hogy nem érdekel a lába, ennyit szabad neki menni amennyit kint volt)
Nagyon élvezte, hogy kutyák közt lehet, valamint végre találkozhatott Kongóval is. :D Nagyon jó volt két kutyázni, bár időközben Kongót visszavittem mert ő már sokat kint volt, és nagyon fáradt volt, hisz nincs ahhoz hozzászokva hogy ennyit sétál, meg dolgozik. Úgyhogy már csak Pacáé volt a figyelmem. Beneveztem az ügyességi versenyre, ahol 1. helyezést értünk el!!! Annyira gyönyörűen dolgozott, nagyon büszke vagyok rá! A közönségnek nagyon tetszett, anyáék mondták hogy csinálhattam volna még tovább is de akkor valahogy nem mertem, mert féltem hogy megunják. Na majd legközelebb! :D Sokan meg is dicsértek minket utána hogy milyen ügyesek voltunk.♥ Lett videó is, aminek nagyon megörültem, mert azt hittem hogy nem lett felvéve, úgyhogy a blog végére be is teszem, hisz ott látszik minden. :)Kicsit még ottmaradtunk, majd anyáék elindultak Pacával, mi csak kicsit később mentünk, mert mi Eszterrel bicóval voltunk.
Nagyon jó nap volt büszke vagyok mind két kutyára.♥
Videó:
Kongóval:
( Ezek nem vasárnapi képek:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése