Próbavizsga

Tegnap ismét elmentünk a kutyasuliba. 6 után ért be a vonatunk, gyors elszaladtunk innivalót venni, majd vissza a sulihoz (ott van az állomástól 3 percre). Sok kölyök kutya volt, így az elején a behívást gyakorolták, majd az alapokat. Én is elengedtem Pacát, de nagyrészt gyakoroltunk. 1x hosszabb időre ki is fektettem, míg a többi kutya játszott, meg hívogatták őket. Nagyon ügyesen ott maradt, egyre stabilabb a helyben hagyása. Régebben ez volt a gyenge pontunk, de már nem mondanám annak. :) Később megcsináltuk a BH anyagot, mintha vizsgán lennénk, jutalomfalat nélkül, még az övtáskámat is le kellett vennem. :D Béla pedig végignézte és értékelt minket. Nagyon jó dolgokat mondott. Mint pl.: túl sokat beszélek hozzá, a fordulatok legyenek kisebbek, szorosabban kerüljön meg, a kezemet ne tartsam sokszor úgy mintha lenne benne kaja. Meg hasonlók. Mivel általában egyedül gyakorlok Pacával, így sokszor észre sem veszem a hibákat, na meg alapból rengeteg tanulnivalóm van még ebben a témában. Ha a kifektetését hibátlannak vesszük (mert azt nem csináltuk meg) akkor kb. 70 pontot kaptunk volna rá. Még rengeteget kell fejlődnünk de most elindultunk egy úton. Tudom hogy nagyon sokat fejlődött Paca. Már az is csoda nála hogy nem hagyott ott mert nincs nálam jutalomfalat, hanem csinálta a feladatokat. Nagyon jó volt hogy ezt így elpróbáltuk, és megtudtam hogy pontosan hogy is állunk. Nem adjuk fel, gyakorolunk tovább, és meglesz a vizsga, szép pontszámmal! :) Köszönöm Béla a segítséget! :)
Ezt a kép pedig ma készült:

Sulis nap

Ma délután is a jól ismert állomásra mentünk, oroszlányi úti céllal. Az átszállással együtt 1 óra az út, úgyhogy mindig nagyon örülünk mikor végre oda érünk. :D Paca hangos ugatással jelzi mindenkinek hogy egy pillanat és érkezünk. A suli kezdése előtt már ott voltunk, így kicsit vártuk, de szerencsére nem egyedül, úgy hogy gyorsan eltelt az idő. Majd hamar hozzá is kezdtünk a munkának. Paca a meleg ellenére nagyon szépen teljesített. Először csoportos feladatok voltak, ültetés, maradás, állítás stb. Majd kitettük az akadályokat, amin mi is végig mentünk letett lécekkel, hogy megkíméljem Pacát az ugrásoktól. Míg a többiek mentek, addig én dolgoztam Pacával, a szabadon követést csináltuk. Álom szépen jött, a kezemben nem is volt jutalomfalat. Nagyon büszke voltam rá!! Miután az akadálysort megcsinálta mindenki aki szerette volna, jött a behívós feladat. Addig én kifektettem Pacát, hisz ez egy remek alkalom annak a gyakorlására, hogy csak az én hívásomra jöjjön el. Mikor lefektettem bepróbálkozott hogy Ő mégse marad ott, majd jön velem, de mikor szóltam, visszafeküdt, és végig fel sem kelt! A végén vissza mentem hozzá, hatalmaaaas dicséret. Végül pedig az őrző-védő következett amit mi szokás szerint csak néztünk. :) Lassan elszállingóztak az emberek, kutyák, mire megérkezett a mi vonatunk is. :)

Itt a nyár

Péntek reggel korán keltünk hogy még délelőtt meg tudjuk járni Szárligetet. Kicsit késésben indultunk el, de sikeresen időben odaértünk és még késett is a vonat. Mikor megérkeztünk a kertes házakon keresztül (máshol nem is tudtunk volna :D) elindultunk az erdő felé. Nagyon hangulatos falu, jó volt ott sétálni. Az erdőbe mikor beértünk "mintha haza érkeztünk volna". A fák, a madárcsicsergés, a dombos utak, a mellettünk lihegő boldog kutya, tökéletes összképet alkot. Eszterrel jót beszélgettünk, nevettünk, Paca pedig felderítette a terepet. Mikor félidőnél voltunk, visszaindultunk. Hamarabb leértünk így még várnunk kellett a vonatra. Kicsit trükköztem addig Pacával. Mire hazaértünk addigra úgy elfáradt, hogy estig aludt. :)

Ma pedig Tatára mentünk át vonattal. Szép napsütéses időnk volt, Paca fürdött is a tóban. Dobáltam neki a labdát, ami 2x majdnem bent maradt, mert túl messze dobtam, és félúton visszafordult. Szerencsére pár próbálkozás után kihozta. :D Botoztunk is, azt természetesen egyszer sem hagyta elúszni. :D

Miután eleget pancsolt, körbe sétáltuk az Öreg-tavat. Nagyon sok futóval, bicóssal, kutya sétáltató emberrel találkoztunk. Pacát különösebben nem zavarta, néha a kutyákat akarta megugatni, akkor elővettem jutifalatot, amivel eltereltem a figyelmét. Nem siettünk, kellemes tempóban mentünk.

Hazafele már apa hozott haza minket kocsival, így nem kellett vonatoznunk. :)

Minden ami kell

Szombat délelőtt korán felkeltem hogy mielőtt még elmennénk tesómmal itthonról, tudjunk egyet sétálni. Szép napsütéses időnk volt. A rétre mentünk, ahol végig póráz nélkül jött. Élvezte a szabadságot, de emellett nagyon szófogadó volt. Még a járdán sem kellett megkötnöm, ügyesen jött mellettem néha-néha megállt kicsit szaglászni. :)
Késő délután pedig gyakorolni mentünk. Az apporttal kezdtük. Nagyon megtetszett az obedience így a hiányos elemekre rágyúrunk. Nos, az egyik ugye az apport. Egy sípolós játékát vittem le. Megszokásból mindig a lábam elé dobta le, de mikor újra kiadtam a parancsot a kezembe adta. Terveim szerint, majd az időt szeretném elhúzni hogy később veszem el tőle, hisz meg kell tartani a szájában, ami jelenleg még nem megy. Utána engedelmeseztünk. Leginkább a póráz nélküli szabadon követés gyakoroltuk. Most az a cél, hogy úgy is szépen dolgozzon, hogy nincsen a kezemben juti falat. Már egyre jobban megy, rengeteget fejlődött. :D Egy kis előreküldést is csináltunk, ami most nem igazán tetszett neki. Mindig megállt és ugatott, hogy Ő nem megy el olyan messze. Végül kifektettem, kerek 10 percig vártunk, és végig ott maradt, meg sem próbált eljönni. :)

Ma pedig kirándulni indultunk apával. Elég sokat autóztunk, mire kiszálltunk egy helyen (bevallom a nevére nem emlékszem). Elindultunk az ösvényen, az egyik út egy vadetetőhöz vezetett, a másik pedig rövid időn belül járhatatlanná vált... Így visszafordultunk, és úgy döntöttünk hogy elmegyünk máshova. Malomvölgyön álltunk meg, ami nagyon szépen meg van csinálva. Van büfé, padok, füves placc. El lehet menni a Malomvölgyi tanösvényre, ahol van egy gyönyörű tó. Pacát elengedtem, bár egy idő után megkötöttem, mert nem igazán akart szót fogadni. Azt sajnáltam hogy nagyon rövid volt az út, és nem is lehet továbbmenni az erdőben... Úgyhogy ott mászkáltunk, majd gyakoroltam Pacával. Első sorba trükköztünk, amit néha megszakítottunk egy kis engedelmessel. Összességében ügyes volt, főleg hogy idegen helyen voltunk. Időközben eleredt az eső, úgyhogy lassan elindultunk haza. :) Nem sétáltunk sokat, de ennek ellenére jól éreztük magunkat. :)

Cseke-tó

Apának dolga volt Tatán, így úgy döntöttünk hogy átmegyünk vele mi is, és utána sétálunk egyet. 10 után indultunk el, először elmentünk a főtérre. Amíg elszaladt egy papírért mi mászkáltunk ott egy kicsit. Majd hamar végzett is, és továbbmentünk a Cseke-tóra. Igazából sokat gondolkoztunk hogy melyik tóhoz menjünk, de ott már úgy is olyan régen voltunk úgyhogy azt választottuk. Na meg nem is volt ahhoz elég meleg hogy Paca bele menjen a vízbe így kicsit könnyebb volt eldönteni (mert Ő addig nem teszi bele a mancsát a vízbe amíg nincs az a gatyarohasztó meleg :D). Kocsival hamar oda is értünk. Meglepődve láttam hogy egy csomó mindent felújítottak. Pacáról próbáltunk pár képet készíteni, de nem nagyon volt együttműködő, minden elvonta a figyelmét, nagyon dekoncentrált volt.
Útközben előtört belőle a vadászösztön is mikor meglátott egy kacsát, elkezdett szaladni utána de mikor beleszaladt a vízbe, ő lefékezett és inkább visszafordult. :D Azt hiszem Paca egy elkényelmesedett vadászkutya. :D Körbesétáltuk a tavat, majd elmentünk a közeli fagyizóba, Paca pedig nagyon csalódott volt hogy ő nem kapott. Utána még bőven volt időnk, így még egyszer körbesétáltuk, majd még ott mászkáltunk kicsit, és haza jöttünk. :)

Velem. :)

Tesómmal, Eszterrel. :)