Kihasználva a szünetet, szerda délelőtt vonatra szálltunk, és elmentünk Vértesszőlősre kirándulni egyet. Az állomástól kicsit sétáltunk a kertes házaknál de hamar beértünk az erdőbe. Gyönyörű volt, tele volt szép színes lehullott levelekkel. Nem tudom miért, de Paca nagyon imád a leveleken menni, sokszor teljesen bepörög tőlük. :D Az idő gyorsan telt, mi csak mentünk, és mentünk, Paca teljesen elmerült a szakokban, csak néha pillantott fel, hogy megvagyok-e. Visszafele, ugyan azon az úton jöttünk le, néhány helyen meg is álltunk fotózni. Egyik helyen rengeted tehén volt, de távol mentünk, és elkezdtem fotózni Pacát, majd mikor felálltam azt vettem észre hogy az egyik pár méterre áll tőlünk és nézte hogy mit csinálunk. Nagyon édes volt. Persze mikor meglátta hogy észre vettük akkor tovább állt, főleg hogy Paca éles ugatásba kezdett. Utána pedig dagadt a büszkeségtől hogy elüldözhetett egy nála jóval nagyobb állatot. Mivel a vonatig még volt időn, így csiga tempóban kezdtünk el sétálni az állomás felé. Pacán már a vonaton láttam a fáradság jeleit, és mire haza értünk teljesen kidőlt. :)
Vasárnap délelőtt 10-re meg is érkeztünk Oroszlányba, a kutyasuliba. Paca teljesen odáig volt, hogy újra ott lehet. El is kezdtük a foglalkozást. Pacáról lecsatoltam a pórázt, és úgy dolgoztunk, hogy ezt is gyakorolhassuk. Ilyenkor is szépen megcsinálja a feladatokat, csak az a nagy hibánk, hogy folyton lemarad. Jön, de lassabban. Van mikor gyönyörű a lábnál követése, de az esetek döntő részében sajnos nem az igazi. Időközben Tibi mondta, hogy én fektessem ki. Körben dolgoztunk, így a kör közepére fektettem. Büszke vagyok rá, mert ennyi inger hatására, szépen végrehajtotta a feladatot. Visszaálltunk kicsit, majd újra, csak most a suli egyik végébe. Itt már megunta, hogy feküdnie kell, úgyhogy minden adandó alkalommal fel kelt. Mikor rövid időre ott maradt, akkor meg is jutalmaztam, és befejeztük, mert már fáradt is volt, úgyhogy nem erőszakoskodtunk.
Utána megnéztük az Őrző-védőt. közben elvittem Pacát az akadályokhoz. Kúszózott, meg lassan felvittem a palánkra, valamint az úgrókat is kerültettem vele, letett lécekkel.
Paca a vonaton ismét az utasok kedvence lett, mindig belopja valaki szívébe magát. :D
Összességében nagyon jó volt, Paca is szépen teljesített, van amin még javítanunk kell, de ez nem szomorít el minket. :)
Végre elérkezett az őszi szünet, így elmaradhatatlan volt egy kis kirándulás. :) Szép őszi időnk volt, végre nem esett az eső, sőt egy darab felhő sem volt az égen. Olyan 12 óra körül ültünk kocsiba, és indultunk el a Mária-szakadékhoz. 1-2x már voltunk arra, és nagyon szeretem, mert gyönyörű a táj. Nem olyan régen építettek egy új kilátót, úgyhogy első körben oda mentünk. Utána pedig az erdőben bóklásztunk. Paca végig teljesen be volt zsongva, egy percre se nyugodott, jött-ment, mindenhonnan vett egy kis nyom mintát. :D Hát igen, nem véletlenül vadászkutya. :) Talált is valamit, mikor elkezdett ásni, na akkor aztán tényleg belelkesült. :D
Összességében, jó kis kirándulás volt, az erdő mindig jó hatással van az emberre, meg persze a kutyára is. :D
Tibi kérdezte hogy van-e kedvünk menni bemutatózni Oroszlányba, a Benedek iskolába. Naná, hogy erre az ajánlatra nem mondtam nemet. Arra jutottam hogy most zenére összehozunk egy kűrt, és azzal lépünk fel. :) A Shrek egyik zenéjére esett a választásom. Eszter segítségével össze is állítottuk a kűrt. Ennek a résznek is megvan a varázsa. Készülődni egy-egy fellépésre. Gyakorolni, és izgulni hogy hogy fog sikerülni. Elég esős napok voltak előtte, de ez sem állíthatott meg minket, sokat próbáltunk, amennyit csak lehetett... :) Majd elérkezett a kedd reggel. Sikeresen elaludtunk, így villámgyorsan, kapkodva kezdtünk el készülődni nehogy elkéssünk. Elkísért minket Eszter is, és apa elvitt minket kocsival. :) 8 előtt érkeztünk meg a sulihoz, Tibiék már ott voltak. Mondta hogy én fogok majd beszélni. Elkezdtem izgulni, mert még nem igazán szoktam hozzá hogy beszéljek is ennyi ember előtt. :D Miután a bevezetés megtörtént, kicsit vártunk Pacával. míg a mi számunk következett. Majd eljött az idő, hogy mi álljunk ki a közönség elé. Beszéltem kicsit a trükk tanításról, meg hogy egyes trükköket hogyan tanítottam meg. Utána pedig Tibi indította a zenénket. Paca gyönyörűen dolgozott, mindent olyan szépen megcsinált! A gyerek pedig imádták!!! Egyszerűen fantasztikus volt. A végén pedig a bevontuk a gyerekeket is. Mégpedig azzal, hogy ők is kipróbálhatták hogy milyen is dolgozni a kutyussal. Rögtön körül is vettek minket. Aminek örültem, hisz sokakat érdekelt. Adtam neki jutifalatot, és segítettem hogy mit mondjanak, mutassanak Pacának. Büszke vagyok Pacára, mert nagyon szépen dolgozott a gyerekeknek.
Összességében szerintem jól sikerült a bemutató, a gyerekek is és a kutyusok is élvezték. :)
Még múlthéten Paca elkezdett sántítani a jobb első lábára. Semmi olyan előzménye nem volt, egész nap semmi panasza nem volt, este lefeküdt és mikor felkelt már nem lépett rá teljesen. Így másnap miután haza értem a suliból, el is vittem az orvoshoz. Szerencsére addigra már jobb volt a helyzet, de azért gondoltam nem bízom a féletlenre a dolgot. Megvizsgálta a doki, láthatólag akkor fájt neki mikor a mancsánál az ujjait vizsgálta, így meg is röntgeneztük. Ami nem volt egyszerű dolgok, mert Paca teljesen bepánikolt, és minden erejével azon volt hogy szabadulhasson. A felvételen látszik hogy a tappancsánál az ujjainál van porc, ízületi sérülés, ami szerencsére minimális, valószínűleg egy ugrásból rosszul érkezhetett és akkor történhetett a baleset. Sajnos nagyon rosszak az ízületei így bármikor történhet vele ilyen fajta baleset, még ha sok dolgot meg is vontuk tőle. :( Be meg nem zárhatom, hisz igényli a foglalkozást. Amennyire lehet megpróbáljuk elkerülni az ilyeneket, de sajnos nem mindig sikerült. Kapott injekcióban fájdalom csillapítót, meg itthonra amit a kajájába tudunk tenni, meg ugye synoquin amit alapból adunk neki. Valamint kényszerpihenő. Hétfőn mentünk vissza, szerencsére már sokkal jobban volt, mondta hogy még pihenjen, vigyázzunk hogy ne terhelje le magát, de majd lassan lehet fokozatosan többet sétálni vele. Egyébként Paca nagyon nem viseli jól, hogy nem mehetünk annyit, rettenetesen rossz itthon, mindent ellop, rosszalkodik amikor csak tud.
Amennyit lehet foglalkozok vele, itthon is gyakoroltunk hogy az agyát is kicsit lefárasszam, de hát mégsem olyan mint egy nagy kirándulás amiben jóóól elfárad.
Tesómmal minden héten kijárunk a menhelyre, amiről nem nagyon szoktam írni. Kutyás téma, de mégsem Paca így nem nagyon szeretném belekeverni ebbe a blogba. De most mégis kivételt teszek, hisz Paca is benne van a történetben.. :) Mentor-program keretein belül járunk ki, ahol rehabilitáljuk a kutyusokat. Én nyár óta Kongóval foglalkozok, akivel nincs egyszerű dolgom. Mikor megismertem rettenetesen félt mindentől és mindenkitől. Mára már nagyon sokat javult, engem már abszolút megszokott, 1-2 dolgot is elkezdtünk tanulgatni, nagyon élvezi a munkát, szuper munkakutya válhat belőle. Még hosszú út áll előttünk, hisz még vannak problémák főleg a férfiaktól tart, de nem adjuk fel! :) Nagyon büszke vagyok rá, hogy eddig mennyit változott.
Vasárnap rendezték meg a menhelyen az állatok világnapját ahol bemutatóztunk a mentor-programos kutyusokkal. Kongónak nem annyira tetszett ez a sok ember, meg a hangszóró, de ennek ellenére büszke vagyok rá, mert magához képest ügyes volt.
Paca pedig ott jön a képbe, hogy időközben anyáék kihozták őt is. (miután bárki azt hinné hogy nem érdekel a lába, ennyit szabad neki menni amennyit kint volt) Nagyon élvezte, hogy kutyák közt lehet, valamint végre találkozhatott Kongóval is. :D Nagyon jó volt két kutyázni, bár időközben Kongót visszavittem mert ő már sokat kint volt, és nagyon fáradt volt, hisz nincs ahhoz hozzászokva hogy ennyit sétál, meg dolgozik. Úgyhogy már csak Pacáé volt a figyelmem. Beneveztem az ügyességi versenyre, ahol 1. helyezést értünk el!!! Annyira gyönyörűen dolgozott, nagyon büszke vagyok rá! A közönségnek nagyon tetszett, anyáék mondták hogy csinálhattam volna még tovább is de akkor valahogy nem mertem, mert féltem hogy megunják. Na majd legközelebb! :D Sokan meg is dicsértek minket utána hogy milyen ügyesek voltunk.♥ Lett videó is, aminek nagyon megörültem, mert azt hittem hogy nem lett felvéve, úgyhogy a blog végére be is teszem, hisz ott látszik minden. :)
Kicsit még ottmaradtunk, majd anyáék elindultak Pacával, mi csak kicsit később mentünk, mert mi Eszterrel bicóval voltunk.
Nagyon jó nap volt büszke vagyok mind két kutyára.♥
Kihasználva a szünetet, szerda délelőtt vonatra szálltunk, és elmentünk Vértesszőlősre kirándulni egyet. Az állomástól kicsit sétáltunk a kertes házaknál de hamar beértünk az erdőbe. Gyönyörű volt, tele volt szép színes lehullott levelekkel. Nem tudom miért, de Paca nagyon imád a leveleken menni, sokszor teljesen bepörög tőlük. :D Az idő gyorsan telt, mi csak mentünk, és mentünk, Paca teljesen elmerült a szakokban, csak néha pillantott fel, hogy megvagyok-e. Visszafele, ugyan azon az úton jöttünk le, néhány helyen meg is álltunk fotózni. Egyik helyen rengeted tehén volt, de távol mentünk, és elkezdtem fotózni Pacát, majd mikor felálltam azt vettem észre hogy az egyik pár méterre áll tőlünk és nézte hogy mit csinálunk. Nagyon édes volt. Persze mikor meglátta hogy észre vettük akkor tovább állt, főleg hogy Paca éles ugatásba kezdett. Utána pedig dagadt a büszkeségtől hogy elüldözhetett egy nála jóval nagyobb állatot. Mivel a vonatig még volt időn, így csiga tempóban kezdtünk el sétálni az állomás felé. Pacán már a vonaton láttam a fáradság jeleit, és mire haza értünk teljesen kidőlt. :)
