Kutya lakásba nem való! Mindent összeszőröz és összekoszol. Mindennap le kell vinni ha esik, ha fúj, korán kell kelni, még hétvégéken is. Túl nagy felelősség egy kutya, kicsi vagy még hozzá. Hallgattam ezeket nagyon sokáig a szüleimtől, mikor kutya után sírtam (szó szerint). Mióta az eszemet tudom kutyát szerettem volna. A fajtája, mérete teljesen mindegy volt, csak kutya legyen. Mikor már azt hittem hogy ez az álmom sosem fog teljesülni a szüleim beadták a derekukat és beleegyeztek. Rögtön el is kezdtünk keresgélni fajtákat, hogy milyen legyen. Nem régiben néztünk egy filmet amiben beagle volt a fő szereplő kutyus. Az volt a hogy Csavargó kutya. A családban mindenkinek nagyon tetszett, úgymond szerelmesek lettünk a fajtába. Elkezdtünk róla egyre többet olvasni, addig, addig nézegettünk utánunk, mígnem biztossá vált hogy ilyen kutyánk lesz. Akkoriban még nem érdekelt hogy szaporítótól vagy tenyésztőtől vesszük-e vagy sem úgyhogy ezzel nem is foglalkoztunk. Két hirdetés között vaciláltunk, egyiket az újságban láttuk, a másikat pesig az interneten. Végül is az újságos kutyus mellett döntöttünk. Dadon 7 hetes kölyköket árultak. Szombaton telefonáltunk, és meg is beszéltük, hogy másnap megyünk megnézni a kiskutyákat. Alig tudtam kivárni, de hosszú évek várakozása után ez az egy éjszaka már semmi sem volt. Vasárnap délelőtt kocsiba ült a család, és elindultunk Dadra. Mikor oda érkeztünk hozzánk is rohant 2 kis szuka és utánuk jött, a hatalmas hordó hasú kis kan. Mivel mi kisfiút szerettünk volna ezért nem is válogattunk, tudtuk hogy Ő lesz az. Mindent megbeszéltünk a családdal, elintéztünk a papírokat, majd elindultunk a kocsi felé. Szerintem akkor még fel sem fogtam hogy tényleg lett egy kutyánk. Haza felé egész úton azon gondolkoztunk hogy mi legyen a neve, de egy olyan sem volt ami mindenkinek tetszett volna, így még mindig névtelen kutyus volt. Tatabányára érve, még elvittük a ház mögé hogy elvégezze a dolgát. Annyira jó volt nézni ahogy a saját kutyám ott mászkál, futkos. Nem voltunk lent sokat, hiszen még nem voltak meg az oltásai és féltünk a betegségektől. Úgyhogy fel is mentünk a lakásunkba. Paca megismerhette az új otthonát. Emlékszem hogy elkezdte keresni a tesóit, és szomorúan tapasztalta, hogy nincsenek itt. A mi agyunk pedig folyton azon kattogott hogy mi legyen a neve. Az interneten böngészve rátaláltunk a Pacára. Mindenkinek nagyon megtetszett, úgyhogy a névtelen kutyus innentől büszkén viselhette a Paca nevet. Hamar elfáradt a nagy izgalmakban, úgyhogy le is feküdt aludni az új helyére. Eszterrel ott ültünk és néztük ahogy szuszog, és még mindig olyan álomszerű volt az egész. Szinte folyamatosan aludt, mikor fent volt pörgött ezerrel, ám hamar "lemerült az elem benne". A labdának is nagyon örült amit aznap kapott. Már akkor megmutatta hogy ő ugatni is tud, az akkor még olyan vékony és magas hangján akárcsak egy sípolós kutya. Aznap este adták a tévében a Csavargó kutya 2-őt, és immár úgy nézhettük, hogy ott szuszogott mellettünk a saját apró kis beagle kutyusunk.És ennek már 6 éve!
Azóta rengetek minden történt velünk, sok-sok közös élmény, amiket sosem fogok elfejteni. Remélem hogy még hosszú éveket tölthetünk együtt és minimum még egyszer ennyi kalandot élhetünk át közösen!♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése