Somlyó hegy

Vasárnap délután úgy döntöttünk apával, hogy kirándulunk egyet Pacával. Mivel 1x voltunk már a Somlyó hegyen, és akkor is gyönyörű volt, úgyhogy úgy döntöttünk hogy ismét arra fele vesszük az irányt. Tarjántól nem messze található, úgyhogy nem is kellett sokat autóznunk. Paca már az úton teljesen be volt zsongva, majd mikor kiszálltunk, azt se tudta hirtelen hogy mit szagoljon meg. Imád új helyekre sétálni menni. :) El is indultunk, fel a hegyre. Végig gyönyörködhettünk a szép tájban, és beszívhattuk az erdei friss levegőt. És mellettünk pedig egy boldog kutyus sietett egyik nyomtól, a másikra. A Somlyó tetejét, kicsit megálltunk nézelődni, hisz csodaszép volt minden. Paca talált magának egy vakondtúrást, amit persze elkezdett ásni, és nem igazán örült mikor elhívtuk onnan. :D Még megnéztük a vadászházat, sétálgattunk ott kicsit, majd elindultunk lefele.

6 évvel ezelőtt

Kutya lakásba nem való! Mindent összeszőröz és összekoszol. Mindennap le kell vinni ha esik, ha fúj, korán kell kelni, még hétvégéken is. Túl nagy felelősség egy kutya, kicsi vagy még hozzá. Hallgattam ezeket nagyon sokáig a szüleimtől, mikor kutya után sírtam (szó szerint). Mióta az eszemet tudom kutyát szerettem volna. A fajtája, mérete teljesen mindegy volt, csak kutya legyen. Mikor már azt hittem hogy ez az álmom sosem fog teljesülni a szüleim beadták a derekukat és beleegyeztek. Rögtön el is kezdtünk keresgélni fajtákat, hogy milyen legyen. Nem régiben néztünk egy filmet amiben beagle volt a fő szereplő kutyus. Az volt a hogy Csavargó kutya. A családban mindenkinek nagyon tetszett, úgymond szerelmesek lettünk a fajtába. Elkezdtünk róla egyre többet olvasni, addig, addig nézegettünk utánunk, mígnem biztossá vált hogy ilyen kutyánk lesz. Akkoriban még nem érdekelt hogy szaporítótól vagy tenyésztőtől vesszük-e vagy sem úgyhogy ezzel nem is foglalkoztunk. Két hirdetés között vaciláltunk, egyiket az újságban láttuk, a másikat pesig az interneten. Végül is az újságos kutyus mellett döntöttünk. Dadon 7 hetes kölyköket árultak. Szombaton telefonáltunk, és meg is beszéltük, hogy másnap megyünk megnézni a kiskutyákat. Alig tudtam kivárni, de hosszú évek várakozása után ez az egy éjszaka már semmi sem volt. Vasárnap délelőtt kocsiba ült a család, és elindultunk Dadra. Mikor oda érkeztünk hozzánk is rohant 2 kis szuka és utánuk jött, a hatalmas hordó hasú kis kan. Mivel mi kisfiút szerettünk volna ezért nem is válogattunk, tudtuk hogy Ő lesz az. Mindent megbeszéltünk a családdal, elintéztünk a papírokat, majd elindultunk a kocsi felé. Szerintem akkor még fel sem fogtam hogy tényleg lett egy kutyánk. Haza felé egész úton azon gondolkoztunk hogy mi legyen a neve, de egy olyan sem volt ami mindenkinek tetszett volna, így még mindig névtelen kutyus volt. Tatabányára érve, még elvittük a ház mögé hogy elvégezze a dolgát. Annyira jó volt nézni ahogy a saját kutyám ott mászkál, futkos. Nem voltunk lent sokat, hiszen még nem voltak meg az oltásai és féltünk a betegségektől. Úgyhogy fel is mentünk a lakásunkba. Paca megismerhette az új otthonát. Emlékszem hogy elkezdte keresni a tesóit, és szomorúan tapasztalta, hogy nincsenek itt. A mi agyunk pedig folyton azon kattogott hogy mi legyen a neve. Az interneten böngészve rátaláltunk a Pacára. Mindenkinek nagyon megtetszett, úgyhogy a névtelen kutyus innentől büszkén viselhette a Paca nevet. Hamar elfáradt a nagy izgalmakban, úgyhogy le is feküdt aludni az új helyére. Eszterrel ott ültünk és néztük ahogy szuszog, és még mindig olyan álomszerű volt az egész. Szinte folyamatosan aludt, mikor fent volt pörgött ezerrel, ám hamar "lemerült az elem benne". A labdának is nagyon örült amit aznap kapott. Már akkor megmutatta hogy ő ugatni is tud, az akkor még olyan vékony és magas hangján akárcsak egy sípolós kutya. Aznap este adták a tévében a Csavargó kutya 2-őt, és immár úgy nézhettük, hogy ott szuszogott mellettünk a saját apró kis beagle kutyusunk.
És ennek már 6 éve!
Azóta rengetek minden történt velünk, sok-sok közös élmény, amiket sosem fogok elfejteni. Remélem hogy még hosszú éveket tölthetünk együtt és minimum még egyszer ennyi kalandot élhetünk át közösen!♥

Kutyasulis kalandunk

 

Ha szerda akkor kutyasuli! :) Jóval fél 5 után indultunk el itthonról. Szépen lassan lebattyogtunk az állomásra. Pár percet vártunk mire jött a vonat. A nagy állomáson elmentünk jegyet venni, és fel is szálltunk az Oroszlányra tartóra. A legutolsó ülésre ültünk, gondolván ott nyugodtan tudunk majd utazni, nem lesz senki. Pár percre rá, felszállt 2 ember és leült a mellettünk lévő 4-es ülésre. Azzal természetesen nem lett volna gondom, de látszólag a férfi ittas állapotban volt. Nagyon megtetszett neki Paca és elkezdett neki beszélni, Paca meg rögtön szemet vetett a szatyrára. Amiben volt kaja, mert vásárolni is volt. Megkérdezte hogy nem-e adhat neki. Mondtam hogy nem fogadhat el idegenektől kaját. Ezt a kérdését még megismételte de akkor is ugyan az volt a válaszom. Utaztunk tovább, és jött a kalauz. Épp kerestem a jegyet, mikor azt veszem észre hogy adott a kiflijéből a kutyának. Persze Paca nagy örömmel fogadta. De én annyira ideges lettem. Rá is szóltam olyan mérgesen, hogy többször nem próbálta meg. Direkt mondom hogy nem szabad etetni a kutyát erre csak azért is.

 6-ra sikeresen megérkeztünk Oroszlányba. Paca már nagyon be volt zsongva hogy siessünk már a suliba. Imád oda járni. :) Tibi rögtön azzal fogadott hogy kezdhetem is a BH anyagot. :D Kicsit "bekapcsoltam" a kutyát majd dolgozhattunk is. Gyönyörűen megcsinálta az összes feladatot. Csak a pórázos részt csináltuk meg. Utána pedig kifektettem. Az egyik sarokba Ő a másikban pedig én. Közöttünk pedig dolgoztak a többiek. A Tibi direkt behívós feladatot adott nekik, hogy mindenki egyesével hívja be meg ilyenek, hogy ezt is tudjuk gyakorolni, hogy úgy ottmarad hogy hallja ahogy a másik gazda elhívja a kutyáját, mivel ez nekünk gyengeségünk. 1x eljött onnan, a Tibi megfogta visszavitte, én pedig távolról mondtam neki hogy "fekszik". Onnantól már nem kelt fel egyszer sem. :D Olyan büszke voltam rá. Utána jött az Őrző-védő. Addig én arrébb mentem Pacával, pallóztunk, kicsit engedelmeseztünk még, meg elengedtem hogy kicsit tudjon szaglászni is. Közben jött Tomi is akivel nagyon jót beszélgettünk. A végén még ott maradtunk kicsit beszélgetni, a kutyák el voltak engedve játszottak, kivéve Paca aki azzal volt elfoglalva hogy kitől kaphat kaját, vagy éppen hogy melyik fűszál a legfinomabb. 

Szilvi is Tatabányai és felajánlotta hogy haza hoz minket, aminek nagyon örültem mert így nem kellett vonatoznunk. :) Innen is köszönjük a fuvart. 

Tegnapi sétához lehozta Eszter a gépet, és lőtt egy-két képet :)

Normális?? :D 

Hétköznapok

 

Paca tud ügyes, okos kutya lenni, de mostanában elkezdte újra azt a szokását hogy mindent, össze eszik a földről. Pórázon is képes. Egy másodpercig nem figyelek ő már meg is ette. Olyankor leszidom, persze nem hatja meg mert úgy gondolja mégis megéri neki. Úgyhogy most keményen el kell kezdeni újra azt gyakorolni hogy semmit nem vesz fel a földről. Mert azt kéne még csak hogy egyszer össze egyen valami mérget, meg nem is egészséges, ha pl. szart eszik. 

A másik pedig hogy ha meglát olyan kutyát aki neki nem szimpatikus akkor elkezd rángatni és ugat. Olyankor nem is hall. Régebben csinálta ezt, de mostanra már nagyon ügyes lett, szépen el sétál mellettük, de a napokban újra elkezdte. Minden kutyának vannak hibái, de most minden erőmmel azon leszek hogy ezeket megszüntessem nála. Nem tudom ezek most honnan jöttek neki megint...

Hogy ne csak rosszakat írjak. Mind két szerdán voltunk kutyasuliba. Paca annyira ügyesen csinálja a feladatokat. Múltkor is megdicsértek hogy milyen szépen dolgozik a kutyám.♥ Nagyon jól esett. :)

Tényleg nagyon büszke vagyok rá ilyen téren, mert egyszerűen fantasztikus a munkája és élvezet vele együtt dolgozni. :)

Általánosságban sétálni reggel és este/délután megyünk el. Szeretem a reggeli sétákat, mert felébredek a suli előtt, és legalább jól indul a nap. :) Általában bő 1 órát vagyunk olyankor lent, de ha van módom akkor hosszabb időre is leviszem. Délután/este pedig éppen ahogy időm engedi. 3-2-1,5 órát csavargunk. Most azt a trükköt tanuljuk hogy előttem sétáljon, én pedig utána. Várom már hogy megtanulja, mert végre vannak ötleteim hogy utána miket tanítsak. :D Ez mindig is nagy fejtőrést okozott nekem. :D

Ha még sok is a tanulnivalóm mindig szorítok arra időt, hogy tudjak vele foglalkozni. :)

Nem volt oda az ötletért hogy fotózkodjunk :D

Ezek pedig kicsit régebbi képek, de úgy emlékszem még nem raktam be őket:

Tegnapi séta képekben

A tegnapi sétánk alkalmával készítettem egy-két fotót Pacáról. :)

Vasárnapi kutyasuli

 

Augusztusban elmaradtak a vasárnapi kutyasulik és ma volt először megtartva, úgyhogy mi is útra keltünk és elvonatoztunk tesómmal és Pacával Oroszlányba :) 10-re értünk ki, hamar el is kezdődött az oktatás. Mindenféle feladatok voltak. 1x ki is fektettem Pacát, az elején ott is maradt, de aztán a végén 2x is felkelt, mikor a többiek behívták a kutyájukat, akkor ő is felpattant és futott oda hozzám. Szünet után gyakoroltunk egy kis BH részletet. Ismét kifektetést csináltunk, akkor végig ott feküdt egy helyben :) Aztán jött a lábnál követés, lassú futás, lassú lépés, fordulatok, ültetés. (Kicsit más sorrendbe) Nem is végig csináltuk meg az anyagot. Utána még voltak behívós feladatok, és sajnos gyorsan el is ment az idő. Ha kutyázik az ember rettenetesen gyorsan telik :D Paca egyébként egész kutyasuli alatt gyönyörűen dolgozott. A feladatokat szuperül végrehajtotta és még hozzá nagyon lelkes is volt. ♥ A végén odajött hozzánk egy férfi (A nevét sajnos nem tudom mert még sose láttam) és mondta hogy milyen szépen dolgozik Paca és hogy mennyire látszik hogy élvezi. Annyira jól esett ezt hallani.♥ 

Egyszerűen imádok Pacával dolgozni. Vannak nehézségek, de együtt mindent megoldunk. ♥ Fantasztikus kutya. ♥

Vértesszőlős

Ma hirtelen jött ötlet gyanánt, Eszterrel és Pacával átmentünk vonattal Vértesszőlősre. Rögtön az erdő felé vettük az irányt. Egy gyönyörű mezőn megálltunk fotózkodni majd mentünk tovább. Imádok erdőben sétálni, friss levegő, gyönyörű táj. Annyira jól éreztük magunkat hogy észre se vettük milyen gyorsan telik az idő. Csak gyalogoltunk dombra fel, és dombra le. Paca is olyan boldog volt. Ha tehetné, egész nap el lenne az erdőben. Visszafele ismét megálltunk a réten, leültünk kicsit. Paca persze nem díjazta az ötletet, ment volna tovább, főleg hogy már egyre hűvösebb is volt, így egyre élénkebb is lett. Úgyhogy az ösvényen sétálgattunk, majd mikor egyre közeledtünk az vonat indulási idejéhez, elindultunk visszafele. Vacsorára haza is értünk. :)
Egy szó mint száz, mindenki nagyon jól érezte magát!♥

Így alszik. :) Azt hiszem elfáradt. :D