Javulás

 Mikor már a reményeim kezdtek szerte foszlani, elkezdett Paca lába javulni. Mondanom sem kell hogy én akkor milyen boldog voltam. Már több mint egy hete nem szed gyógyszert és ennek ellenére sem esett vissza. Most már el kezdhettük a picikét hosszabb sétákat, minden alkalommal kicsit növeljük a távot. Persze még csak pórázon, szépen nyugodtan. Bár amennyire tud nyugodt maradni Paca mert sajnos ez idő alatt az energiája csak gyűlik, gyűlik és nem tudja levezetni. A doki azt mondta hogy majd futhat is, hogyha már nem lesz ennyire jeges, vizes az idő, mert ilyenkor még könnyebben megtörténhet a baleset. És ne kockáztassunk. Lassan majd elkezdhetjük a dog dancing-et, az engedelmest a keresést, a kirándulást. Óóóh már annyira hiányzik! Hogy a kutyámmal együtt sétálhassak az erdőben, hogy kutyasuliban töltsük el a vasárnap délelőttöt, azok a mentőkutyázások :) Remélem hogy minél előbb ismét bele vethetjük magunkat ezekbe a dolgokba. Viszont! Sajnos kicsit változtatunk kell. Mert most már még jobban vigyázni kell a lábára. A Hosszú túrákat, az agility-t és az olyan dolgokat ahol jobban meg kell erőltetnie magát azokat elfelejthetjük. És csak óvatosan csinálhatunk mindent, nehogy baj legyen. Mondta az orvos, hogy gondoljam át a dolgokat hogy mi mennyit ér nekem, hogy megér-e annyit hogy esetleg majd műteni kelljen. És nem szeretném, hogy eljussunk odáig. Elég rettenetes volt már az is mikor azt hittem hogy meg kell, és elvittük Pestre, mikor oda adtam az orvosok kezébe hogy altassák el és műtsék meg. Nem szeretném hogy most tényleg meg kelljen. Vigyázni fogok rá, nagyon. Persze továbbra is fogunk kutyasuliba járni, kirándulni, dog dancing-elni, mentőkutyázni meg ezeket a dolgokat amik nem terhelik le annyira azokat csinálhatjuk. Csak óvatosan.